A gyermekszoba rejtelmei

Kedves Olvasóim! Mai témánk alanyát természetesen nem kell senkinek bemutatnunk, hiszen Benedek Elek karolta fel a magyar nyelvű gyermekirodalom ügyét (1888-as parlamenti beszédében fejtette ki a gyerekirodalom méltatlan elhanyagoltságát és annak felvirágoztatására vonatkozó nézeteit.) Benedek Elek írói munkásságának termékeit talán akkor se tudnám idegyűjteni, ha egész nap körmölnék, hiszen rengeteg szöveget szerzett és gyűjtött gyermekek számára, amik pedig újabb és újabb kiadásokat értek meg. Érdekes módon a 19. században gyermekek számára publikálók közül Benedek Elek neve maradt fenn, pedig nem feltétlenül írt színvonalasabb szövegeket kortársainál. Munkásságának fő erénye és nem halványuló hírnevének legfőbb oka a (Pesti Napló gyerekrovatában is napvilágot látott) népmeséi voltak. És itt merül fel a kérdés, hogy miért pont Benedek Elek neve maradt fenn, és miért nem a többi népmesegyűjtőjéé? Hiszen a 19. század végén sokan foglalkoztak ezzel a tevékenységgel. Akkor még

Kedves Olvasóim! Ezen a héten Gáspárné Dávid Margit egyik meséjét olvashatjátok el. Az ő szövegeire nagyon sablonosak, szinte minden története ugyanarra a témára épül, ugyanolyan karakterekkel és cselekménnyel. T örténeteinek gyakori szereplői a tündérek, törpék, de a középpontban mindig egy királyi család női sarja áll, aki a mese végére boldog feleséggé válik.  A főszereplő lányok különböző virágok neveit viselik, én olvasás közben sokszor azon gondolkodtam, hogy ez az írónő kész növényjegyzék! Most is egy tipikus mesét választottam tőle, amiben az átváltozás, a képzeletbeli karakterek, a boldog befejezés, srb. a népmesei vonalra játszik rá, azonban Dávid Margit nem túl sikeresen alkalmazza a népmesei motívumokat műmeséiben, történetei inkább giccsesnek, patetikusnak hatnak. Gáspárné Dávid Margit: Liliomhullás Egy szép, bánatos királyleányról szól a mesém. Aranyeső volt a neve a szép király leánynak, aki oly szép volt, mint a hajnali nap  s ugára, oly s zomoru, mint az   ő