Karanténmesék 5 - Benedek Elek

Kedves Olvasóim!

Mai témánk alanyát természetesen nem kell senkinek bemutatnunk, hiszen Benedek Elek karolta fel a magyar nyelvű gyermekirodalom ügyét (1888-as parlamenti beszédében fejtette ki a gyerekirodalom méltatlan elhanyagoltságát és annak felvirágoztatására vonatkozó nézeteit.) Benedek Elek írói munkásságának termékeit talán akkor se tudnám idegyűjteni, ha egész nap körmölnék, hiszen rengeteg szöveget szerzett és gyűjtött gyermekek számára, amik pedig újabb és újabb kiadásokat értek meg. Érdekes módon a 19. században gyermekek számára publikálók közül Benedek Elek neve maradt fenn, pedig nem feltétlenül írt színvonalasabb szövegeket kortársainál. Munkásságának fő erénye és nem halványuló hírnevének legfőbb oka a (Pesti Napló gyerekrovatában is napvilágot látott) népmeséi voltak.

És itt merül fel a kérdés, hogy miért pont Benedek Elek neve maradt fenn, és miért nem a többi népmesegyűjtőjéé? Hiszen a 19. század végén sokan foglalkoztak ezzel a tevékenységgel. Akkor mégis miben rejlik az ő egyedisége? Többek között abban, hogy ő kezdte először a gyermekek igényeinek megfelelő nyelve szabni a meséket (ezt döntse el ki-ki a saját ízlése szerint, hogy ez mennyiben jó vagy rossz? pl. hitelesség kérdése), és ő volt az is, aki megalkotta a ma használatos népmesei formulák egy részét ("Hol volt, hol nem volt", "Legyenek holnap a ti vendégeitek", stb.), amelyeket az időben utána kiadott mesegyűjtemények is átvettek. 

Benedek Elek máig a legnagyobb népszerűségnek örvendő magyar meseíró, éppen ezért életének és munkásságának szinte minden szegmensével foglalkoznak kutatások, népmesegyűjtő/író tevékenységével publikációk tömkelege vet számot, ezért én itt most nem írok róla bővebben, hanem bemutatom az egyik meséjét, amit a Gyerekszobában is közölt. Direkt nem a sokak által ismert népmesekorpuszából választottam, hanem egy műmeséjét hoztam el, hiszen Benedek Elek számos saját kútfőből merített történetet is papírra vetett.

A gyermekrovatban Elek apa néven publikáló szerzőről dicshimnuszokat zengett a szerkesztőség, amikor egy rövidebb időszakra a Pesti Napló gyermekrovatának munkatársa lett, hiszen a napilap számára nem kis dolog volt, hogy a már akkor is hatalmas hírnévvel bíró írót sikerült a laphoz csábítaniuk. (Először csak idézni szerettem volna néhány mondatot, de szerintem annyira kifejező a Benedek Elek laphoz csatlakozása kapcsán írt méltatás, hogy az egész tárcát olvasásra ajánlom! :) 

Benedek Elek nemcsak népmeséket küldött a lap számára, hanem saját szerzeményeit is, melyek főként óvodás és kisiskolás korú gyermekeknek szólnak. Ezek a mesék nagy jóindulattal nevezhetők (mai szemmel) érdemleges műveknek, hiszen az a szirupos máz, a gyermekekhez való "leereszkedő" hangvétel és a bugyuta történetválasztás jellemző rájuk, amely egyébként a korabeli gyermekirodalomnak úgy általában a sajátossága volt.

A most olvasható elbeszélés személyes kedvencem, Benedek Elek egyik jól sikerült műve. Egy tanulságos, szívet melengető történet tárul az olvasó elé, melyből kirajzolódik a korabeli gyerekirodalom legfontosabb célja: a gyerekek erkölcsi nemesítése.☝

Szerző: Vojnics-Rogics Réka

Források: 

Bárdos József, Benedek Elek a zseniális átdolgozó, Elektronikus Könyv és Nevelés, 2009/4. http://www.tanszertar.hu/eken/2009_04/bj_0904.htm (Utolsó letöltés: 2020.05.14.)

Tábori Róbert, Elek apa a Pesti Naplóban, Pesti Napló, 1897.02.07, 19-20.

Benedek Elek, Pipi és Csipi, Pesti Napló, 1897.02.21, 17.