Mit játszottak régen a gyerekek? I. rész
A mai világban nem kell sokat törnünk a fejünket azon, hogy milyen játékot játsszunk a gyerekekkel, vagy milyen eszközt adjunk a kezükbe. Elég végigböngészni a Tesco katalógust, vagy bemenni a számtalan játékbolt egyikébe, esetleg az interneten tájékozódni. Tudunk válogatni életkor, érdeklődési kör, személyiség és nem alapján is. De milyen játékkínálatból válogathattak régen a gyerekek, mik voltak a legkedveltebb játékok? Azonban mielőtt utánajárnánk ennek a kérdésnek, tisztáznunk kell egy fontos dolgot. Mit is jelent voltaképpen a játszás, vagyis: milyen tevékenységek, tárgyak jutnak eszünkbe arról a szóról, hogy játék?
 |
| Francia újkori társasjáték |
Itt jön azonban egy újabb fogalombeli eltérés, ugyanis a magyar nyelv a különféle játékszereket és játékos tevékenységet is szimplán játéknak nevez meg. (Amíg például az angol nyelv külön szavakat használ: game, play, toy.) De ha pontosítani akarjuk a meghatározásokat, akkor játékszernek nevezzük azokat a tárgyakat, melyeket speciálisan a kisebbek szórakoztatására gyártanak, szabadidejük eltöltése céljából. Ezt kiegészítik azok a hétköznapi eszközök, használati tárgyak, gondolati dolgok, amelyek a kicsiket körülveszik, hiszen a gyerekek fantáziája olyan nagy, hogy lényegében bármiből játékot tudnak varázsolni. Felvesznek egy botot a földről, aztán már kardként hadonásznak vele. Vagy képesek egy kavicshoz órák hosszat beszélni.
Most, hogy alaposan körüljártuk a játék szó definícióját, konkrét példákat nézünk arra vonatkozóan, hogy mivel játszottak a 19. századi gyerekek? A februári két bejegyzésben a csoportos játéktevékenységek típusait tekintjük át (melyek lehetnek non-verbálisak és szövegközpontúak is), a márciusi posztokban pedig a korabeli játékszerekről esik majd szó.
A csoportos gyermekjátékok pszichológiai szempontból segítik a gyermekeket a szocializációban, vagyis a társas együttélés és a kulturális normák elsajátításában. (Például a párválasztó játékok a házasságra készítettek fel.) A játékban részt vevő egyének megtanulják kifejezni magukat, megismerik a kortársaik érzéseit, és a közösség szokásait. Ha azonban a gyerek nem játszik, megfosztja magát a kultúrával való azonosulás egyik eszközétől. De hogy is van ez? Bár a játékok a valóságot próbálják utánozni, mégsem valóságosak, úgymond nincsen tétjük. (Bár sokan vannak, akik túl komolyan veszik a játékot, és képesek az egész családjukkal, baráti körükkel összeveszni, ha épp nem nyernek egy társasjátékban.😅) Azáltal pedig, hogy a játékok szimulálják a valóságot, segítenek kialakítani a gyerekekben fontos készségeket, és előkészítik az anyagiakban mérhető produktív tevékenységek végzését is: a jelenben zajlik a játék, de a jövőre, a felnőttlétre készíti fel a kisebbeket a felelősségvállalás, a kommunikációs készség, a munkavégzés örömének, stb. kialakítása által. A gyerekek szerepeket vesznek fel a játék során, és meghatározott kódok és szabályok szerint végzik ezeket az egyszerre szórakoztató és oktató tevékenységeket.
A témához érdekes adalékot szolgáltat Pieter Brueghel 1560-ban készült festménye, mely a 16. századi gyermekjátékok enciklopédiájául szolgál. A képen közel kétszáz gyerek nagyjából nyolcvan játékot játszik, amelyek közül sok ma is felismerhető. Ki gondolta volna, hogy a bakugrás, a fogócska, az "erre csörög a dió", a kugli vagy akár a rögbi korabeli változataival is játszottak már a 16. században? Így nem meglepő, ha azt mondom: a játékok a mindennapi élet szerves részét képezik már időtlen idők óta, és a 19. században létrejövő gyermekjátéktörténet-írás nagyon fontos munkát végzett kultúrkincsünk megőrzése szempontjából - csakúgy, mint a gyermekjátékok szövegét rögzítő folklorisztikai gyűjtések. Ezek a munkák igyekeztek minél több népi játékot feljegyezni, és ezeket csoportosítani, de természetesen ezen feljegyzések időbeli és földrajzi eltérése miatt a rengeteg játékos tevékenység sokféle verzióban terjedt el.
- A métázás görög-római eredetű játék, hazánkban Mátyás király uralkodásának idejére esett a virágkora, amikor királyok és főurak is űzték. Ez a játék a várháborúk emlékét őrzi. Hasonlít a baseballhoz: két csapatban játsszák, a vonal mögött az ütők csapata sorakozik fel, a kapók pedig szétszóródnak a pályán. Az ütő játékosnak a kezében lévő ütőfával el kell ütnie a labdát, utána a pálya végéig kell szaladnia. Ha a másik csapat hamarabb kapja el a labdát, és ki tudják dobni a futó játékost, akkor náluk a pont.
A csoportos gyermekjátékok pszichológiai szempontból segítik a gyermekeket a szocializációban, vagyis a társas együttélés és a kulturális normák elsajátításában. (Például a párválasztó játékok a házasságra készítettek fel.) A játékban részt vevő egyének megtanulják kifejezni magukat, megismerik a kortársaik érzéseit, és a közösség szokásait. Ha azonban a gyerek nem játszik, megfosztja magát a kultúrával való azonosulás egyik eszközétől. De hogy is van ez? Bár a játékok a valóságot próbálják utánozni, mégsem valóságosak, úgymond nincsen tétjük. (Bár sokan vannak, akik túl komolyan veszik a játékot, és képesek az egész családjukkal, baráti körükkel összeveszni, ha épp nem nyernek egy társasjátékban.😅) Azáltal pedig, hogy a játékok szimulálják a valóságot, segítenek kialakítani a gyerekekben fontos készségeket, és előkészítik az anyagiakban mérhető produktív tevékenységek végzését is: a jelenben zajlik a játék, de a jövőre, a felnőttlétre készíti fel a kisebbeket a felelősségvállalás, a kommunikációs készség, a munkavégzés örömének, stb. kialakítása által. A gyerekek szerepeket vesznek fel a játék során, és meghatározott kódok és szabályok szerint végzik ezeket az egyszerre szórakoztató és oktató tevékenységeket.
A témához érdekes adalékot szolgáltat Pieter Brueghel 1560-ban készült festménye, mely a 16. századi gyermekjátékok enciklopédiájául szolgál. A képen közel kétszáz gyerek nagyjából nyolcvan játékot játszik, amelyek közül sok ma is felismerhető. Ki gondolta volna, hogy a bakugrás, a fogócska, az "erre csörög a dió", a kugli vagy akár a rögbi korabeli változataival is játszottak már a 16. században? Így nem meglepő, ha azt mondom: a játékok a mindennapi élet szerves részét képezik már időtlen idők óta, és a 19. században létrejövő gyermekjátéktörténet-írás nagyon fontos munkát végzett kultúrkincsünk megőrzése szempontjából - csakúgy, mint a gyermekjátékok szövegét rögzítő folklorisztikai gyűjtések. Ezek a munkák igyekeztek minél több népi játékot feljegyezni, és ezeket csoportosítani, de természetesen ezen feljegyzések időbeli és földrajzi eltérése miatt a rengeteg játékos tevékenység sokféle verzióban terjedt el.
 |
| Idősebb Pieter Brueghel Gyermekjátékok című festménye |
Az adott korcsoport által végzett gyermekjátékokat többféle szempont alapján is csoportosíthatjuk, de én a Magyar Néprajz sorozat felosztását vettem alapul, ahol négy nagy tömbbe osztották a gyermekjátékokat: eszközös, mozgásos, párválasztó és szellemi játékok. Jelen bejegyzésben az első két kategória jellemzőit mutatom be, példákat hozva rá. A rengeteg játék(változat) közül természetesen a teljesség igénye nélkül közlök néhányat, így fény derül arra, hogy milyen játéktevékenységekkel töltötték a 19. századi gyerekek a szabadidejüket?
I. Eszközös játékok:
A) Tárgykészítő játékok (Azért szerepel a csoportos játékoknál ez a típus, mert régen a gyerekek sokkal többször játszottak együtt. Mivel azonban ennél a kategóriánál a játékszereken van a hangsúly, a következő bejegyzésben írok majd róla.)
B) Eszközös ügyességi játékok: Ide azok a játéktevékenységek sorolhatóak, amelyeknél a közösen játszó gyerekek valamilyen tárgyat, eszközt használnak.
- Kedvelt játék volt a kacsázás, melyet ma is ismerünk: minél többet kell pattannia a kavicsnak a víz felszínén.
- A kapókövezés ismeretlen okból kifolyólag a lányok játéka volt: egy végezte a feladatot, a többi pedig a hibázásra várt. A játszó öt kavicsot vagy golyót terít le a földre, és amíg egyet feldob a levegőbe, egy másikat vesz fel, és a leeső kavicsot is ugyanazzal a kezével kapja el. Utána megint feldob egyet, de a kezében lévő egyre több kavics megnehezíti a dolgát. Ha hibázik, akkor egy másik gyerek köre jön.
- A falhoz verő egyfajta low budget squashnak tekinthető: a gyerekek a falhoz dobták a labdát, és különböző nehezítések mellett kellett elkapniuk. Közben egy versikét mondtak, ami sok változatban terjedt el. (Az alábbi szöveg 1952-ből, Pest megyéből való.)
- Kedvelt játék volt a kacsázás, melyet ma is ismerünk: minél többet kell pattannia a kavicsnak a víz felszínén.
- A kapókövezés ismeretlen okból kifolyólag a lányok játéka volt: egy végezte a feladatot, a többi pedig a hibázásra várt. A játszó öt kavicsot vagy golyót terít le a földre, és amíg egyet feldob a levegőbe, egy másikat vesz fel, és a leeső kavicsot is ugyanazzal a kezével kapja el. Utána megint feldob egyet, de a kezében lévő egyre több kavics megnehezíti a dolgát. Ha hibázik, akkor egy másik gyerek köre jön.
- A falhoz verő egyfajta low budget squashnak tekinthető: a gyerekek a falhoz dobták a labdát, és különböző nehezítések mellett kellett elkapniuk. Közben egy versikét mondtak, ami sok változatban terjedt el. (Az alábbi szöveg 1952-ből, Pest megyéből való.)
Egy kéz (egy kézzel kell elkapni).
Két kéz (két kézzel kell elkapni).
Sima (elkapás előtt két kezét a tenyerével összesimítja).
Csattanós (elkapás előtt tapsol egyet).
Szájbavágós (elkapás előtt egyik kezét a szájához veri).
Fülbehúzós (elkapás előtt mindkét kezével megfogja a fülét).
Jaj, de karcsú vagyok én (elkapás előtt csípőre teszi a kezét).
Lábas (egyik lába alatt dobja a falhoz a labdát).
Hátas (háta mögött dobja a falhoz a labdát).
Kisegyes (elkapás előtt ugrik egy kicsit).
Nagyegyes (elkapás előtt nagyot ugrik).
Forgós (elkapás előtt egyet fordul maga körül)
C) Sportszerű népi játékok:
- A karikázás/karikafuttatás lényege, hogy bottal minél messzebb kell hajtani a karikát. Érdekesség, hogy ez ihlette az 1980-as évek találmányát, a hullahopp karikát! Lehet csapatban is játszani: az egyik csapat játékosa elüti a karikát. A másik csapat igyekszik azt bottal megállítani: ahol sikerül, onnan ütik vissza. Így előre-hátra haladnak aszerint, hogy milyen hosszút tudnak ütni. A cél az, hogy az ellenfelet a falu végéig kiszorítsák. Amelyik csapatnak ez sikerül, az győz.
- A métázás görög-római eredetű játék, hazánkban Mátyás király uralkodásának idejére esett a virágkora, amikor királyok és főurak is űzték. Ez a játék a várháborúk emlékét őrzi. Hasonlít a baseballhoz: két csapatban játsszák, a vonal mögött az ütők csapata sorakozik fel, a kapók pedig szétszóródnak a pályán. Az ütő játékosnak a kezében lévő ütőfával el kell ütnie a labdát, utána a pálya végéig kell szaladnia. Ha a másik csapat hamarabb kapja el a labdát, és ki tudják dobni a futó játékost, akkor náluk a pont.
- A kanászos pásztori eredetű játék. A játszók egy kör területén eggyel kevesebb kis lyukat ásnak, mint ahányan vannak. A kör közepén egy nagyobb gödör van, abba teszik a labdát, melyet "disznónak" neveznek. Mindenkinek van egy botja, melyet a középső gödörbe dug. Elszámolnak ötig, utána szétszaladnak a kicsi lyukakhoz elfoglalni azokat. Valakinek azonban nem fog jutni, az lesz a "kanász". A kanász célja, hogy a többiek által elütött labdát a kör közepén lévő lyukba visszaterelje, a többiek meg botjaikkal próbálják elütni a labdát, közben azonban a kanász elfoglalhatja az üresen hagyott állásokat.
II. Mozgásos játékok: Ezek a játékok abban különböznek az előző csoporttól, hogy itt nem a játékhoz használt eszköz lesz hangsúlyos, hanem maga a mozgás.
A) Különféle ügyességi és erőjátékok: a kisbabákat mondókákkal, versikékkel becézgetik, tanítgatják a felnőttek, például tapsoltató, hintáztató, tenyeresdi, cirógató, altató, stb. Ezek a tevékenységek elengedhetetlen fontosságúak a kisgyermekek életében, ugyanis ezek által alakul ki a szülő-gyermek kötődés, a hangképzés és beszédértés elsajátítása, valamint a külvilág és a gyermek önmagára irányuló megismerése.
- Tapsoltatók: mondókák mondása közben a kisbaba kezét összeütögetjük.
1.
Tapsi kacsó, tapsi!
Ennivalót hányj ki,
Ludaknak, réczéknek,
Apró halacskáknak.
2.
Süti, süti pogácsát,
Apának, anyának,
Tejbe,' vajba az apjának,
Sóba, vizbe a dadának.
- Ujjasdi: A gyermek ujjait egyenként megfogva:
Ez elment nyulászni,
Ez meglőtte,
Ez megfogta,
Ez megsütötte,
Ez megette.
- Arcsimogatók: szembeültetjük a gyereket a térdünkön, és arcát simogatva mondjuk a mondókát:
Cziróka, Maróka,
Mit főztél?
Kását.
Hova tetted?
Pad alá.
Mivel takartad be?
Kis czicza farkával?
Csik mak mak mak.
- Hintázó: a gyermeket karon hintáztatva mondjuk ezeket a kis szövegeket. (Figyelem! Az alábbi szöveg nem túl állatbarát.)
Hinna, barina,
Karácsonyi Katicza,
Ki ne törjék az én lábom.
Se apáé, se mamáé
Csak a kis macskáé.
- Fövenykirály, földkirály: Két fiú összefogódzik, közülük az egyik fövénykirály, a másik földkirály lesz. A gyerekek csapatot választanak, és felállnak egymással szemben egy vonalban, a két "nép" közé egy követ tesznek, mely a hidat jelképezi. Ekkor a fövénykirály mellett álló gyermek megy a földkirály felé, s kérdezi: "Szabad-e a hídon átmenni?" A földkirály ezt feleli: "Szabad!" Ezután átmegy a hídon s azt mondja a földkirálynak: "A fövénykirály küldött magának három ajándékot." Ezután háromszor rácsap a Földkirály tenyerére, és elszalad. Ha a Földkirály utoléri, az ő embere lesz, ha nem, visszamegy a helyére. Ezt követően az ellentétes csapat küld embert, és a játék addig folytatódik, míg az egyik csapatnál csak a király marad.
- ugróiskola
B) Fogócskák: Ennek is rengeteg fajtája van, hasonlóan az előző típusokhoz. Például:
- A szabadban fiúk és leányok vegyesen játszanak. Az "alvó" fiú a csősz, a többiek addig a szőlőt csipegetik , s közben azt mondogatják: - "Csősz, csősz, lopom a szőlőt! Lopom a szőlőt, Senki sem látja, Kutya sem ugatja. Julililili!" Amikor a pásztor fölébred, megpróbál elkapni valakit. Akit elfog, az lesz a csősz.
- Kedvelt fogócskajáték a szembekötős is. A főszereplőnek (cicának) bekötik a szemét. A többiek pedig (az egerek) szabadon állnak, és tapsolva vagy énekelve csalogatják. Akit a cica megfog, azzal cserél.
- Egy másik példa szerepjátékos fogócskára:
C) Sokféle vonulás: Az ide tartozó tevékenységek határesetet alkotnak a játékok és a rítusok között. Lényegében az ünneplőbe öltözött fiatal lányok végigmennek a falun, miközben a falu népe mustrálja őket. Ilyen a kanyargós és a rétes játék: a lányok megfogják egymás kezét, és csigavonalban betekerednek, majd megpróbálják kibogozni a sort. Rendkívül népszerűek voltak a bújó-vonuló játékok, melyek a tavaszköszöntő mágikus szertartásokra nyúlnak vissza: az év egy meghatározott napján a lányok zöld ágat hordoznak végig a falun, két lány kaput formál a kezéből, a többieknek ez alatt kell áthaladniuk. Például az alábbi kapujátékot a mai napig megőrizte a kulturális emlékezet:
A) Különféle ügyességi és erőjátékok: a kisbabákat mondókákkal, versikékkel becézgetik, tanítgatják a felnőttek, például tapsoltató, hintáztató, tenyeresdi, cirógató, altató, stb. Ezek a tevékenységek elengedhetetlen fontosságúak a kisgyermekek életében, ugyanis ezek által alakul ki a szülő-gyermek kötődés, a hangképzés és beszédértés elsajátítása, valamint a külvilág és a gyermek önmagára irányuló megismerése.
- Tapsoltatók: mondókák mondása közben a kisbaba kezét összeütögetjük.
1.
Tapsi kacsó, tapsi!
Ennivalót hányj ki,
Ludaknak, réczéknek,
Apró halacskáknak.
2.
Süti, süti pogácsát,
Apának, anyának,
Tejbe,' vajba az apjának,
Sóba, vizbe a dadának.
- Ujjasdi: A gyermek ujjait egyenként megfogva:
Ez elment nyulászni,
Ez meglőtte,
Ez megfogta,
Ez megsütötte,
Ez megette.
- Arcsimogatók: szembeültetjük a gyereket a térdünkön, és arcát simogatva mondjuk a mondókát:
Cziróka, Maróka,
Mit főztél?
Kását.
Hova tetted?
Pad alá.
Mivel takartad be?
Kis czicza farkával?
Csik mak mak mak.
- Hintázó: a gyermeket karon hintáztatva mondjuk ezeket a kis szövegeket. (Figyelem! Az alábbi szöveg nem túl állatbarát.)
Hinna, barina,
Karácsonyi Katicza,
Ki ne törjék az én lábom.
Se apáé, se mamáé
Csak a kis macskáé.
- Fövenykirály, földkirály: Két fiú összefogódzik, közülük az egyik fövénykirály, a másik földkirály lesz. A gyerekek csapatot választanak, és felállnak egymással szemben egy vonalban, a két "nép" közé egy követ tesznek, mely a hidat jelképezi. Ekkor a fövénykirály mellett álló gyermek megy a földkirály felé, s kérdezi: "Szabad-e a hídon átmenni?" A földkirály ezt feleli: "Szabad!" Ezután átmegy a hídon s azt mondja a földkirálynak: "A fövénykirály küldött magának három ajándékot." Ezután háromszor rácsap a Földkirály tenyerére, és elszalad. Ha a Földkirály utoléri, az ő embere lesz, ha nem, visszamegy a helyére. Ezt követően az ellentétes csapat küld embert, és a játék addig folytatódik, míg az egyik csapatnál csak a király marad.
- ugróiskola
B) Fogócskák: Ennek is rengeteg fajtája van, hasonlóan az előző típusokhoz. Például:
- A szabadban fiúk és leányok vegyesen játszanak. Az "alvó" fiú a csősz, a többiek addig a szőlőt csipegetik , s közben azt mondogatják: - "Csősz, csősz, lopom a szőlőt! Lopom a szőlőt, Senki sem látja, Kutya sem ugatja. Julililili!" Amikor a pásztor fölébred, megpróbál elkapni valakit. Akit elfog, az lesz a csősz.
- Kedvelt fogócskajáték a szembekötős is. A főszereplőnek (cicának) bekötik a szemét. A többiek pedig (az egerek) szabadon állnak, és tapsolva vagy énekelve csalogatják. Akit a cica megfog, azzal cserél.
- Egy másik példa szerepjátékos fogócskára:
Az anya átkiált a libáknak:
– Gyertek haza, ludaim!
– Nem megyünk!
– Miért?
– Farkas van a híd alatt!
– Mit csinál?
– Mosdik!
– Mibe törülközik?
– Arany kiskendőbe!
– Hova teszi az arany kiskendőt?
– Arany kisládába!
– Hova teszi az arany kisládát?
– Arany nagyládába!
– Hova teszi az arany nagyládát?
– Tűz alá, víz alá, bokor alá!
– Gyertek haza, ludaim!
Erre a libák az anyához szaladnak, közben a farkas megpróbálja megfogni őket. Akit elkap, az kiáll. A játék addig tart, míg van liba.
C) Sokféle vonulás: Az ide tartozó tevékenységek határesetet alkotnak a játékok és a rítusok között. Lényegében az ünneplőbe öltözött fiatal lányok végigmennek a falun, miközben a falu népe mustrálja őket. Ilyen a kanyargós és a rétes játék: a lányok megfogják egymás kezét, és csigavonalban betekerednek, majd megpróbálják kibogozni a sort. Rendkívül népszerűek voltak a bújó-vonuló játékok, melyek a tavaszköszöntő mágikus szertartásokra nyúlnak vissza: az év egy meghatározott napján a lányok zöld ágat hordoznak végig a falun, két lány kaput formál a kezéből, a többieknek ez alatt kell áthaladniuk. Például az alábbi kapujátékot a mai napig megőrizte a kulturális emlékezet:
Bújj, bújj, zöld ág, zöld levelecske,
Nyitva van az aranykapu, csak bújjatok rajta!
Nyisd ki, rózsám, kapudat, kapudat,
Hadd kerüljem várodat, várodat,
Szita, szita péntek,
Szerelem csütörtök,
zab szerda!
Bár napjainkra a tévé és az internet teljes mértékben megváltoztatta a szabadidő eltöltésének módját, nagyon fontos, hogy a gyerekeknek legyen lehetőségük játszani a kortársaik és a szüleik körében, hiszen a fentebb idézett tevékenységek nélkül nehezen beszélhetünk boldog, önfeledt gyermekkorról!
Szerző: Vojnics-Rogics Réka
2020.02.23.
Felhasznált irodalom:
Balassa Iván – Ortutay Géza: Magyar néprajz, Budapest, Corvina, 1979.
Kiss Áron: Magyar gyermekjáték-gyűjtemény, Budapest, Holnap Kiadó, 1891.
Paládi-Kovács Attila (szerk.): Népzene, néptánc, népi játék, Magyar néprajz VI. kötet, Budapest, MTA
www.teszvesz-alapitvany.eu/gyermekjatekok
Megjegyzések
Megjegyzés küldése