A gyermekszoba rejtelmei

Kedves Olvasóim! Ha meg kellene nevezni egy olyan személyt a Pesti Napló szerkesztőségéből, aki szívvel-lélekkel részt vett a napilap szerkesztésében és különösen nagy véleményformáló szereppel bírt mind az olvasók, mind a szerkesztőség körében, akkor egyértelműen Tábori Róbertet emelném ki, mivel már 1896-tól publikált a lapba meséket, és a századforduló táján (egészen 1906-ban bekövetkezett haláláig) nemcsak a gyerekrovatot, hanem a női mellékletet is ő szerkesztette. Bár nem tartozik szorosan a témánkhoz, de Tábori Igric néven egy szerelmi/illemtani kérdésekben tanácsot adó rovatot vezetett a női mellékletben, ahol a való életben még csak félve tapogatózó fiatal lányok, a serdülő gyerekükért aggódó asszonyok, de még a szerelmi csalódást átélt férfiak is Táborihoz fordultak segítségért. (Na ugye, nem a Cosmopolitan meg a Glamour találta fel a spanyol viaszt!! 😂👆) A 19. századi sajtópiaci bumm ugyanis azt eredményezte, hogy egyre több, speciálisabb sajtóterméket dobtak piacra

Kedves Olvasóim! Az elmúlt időszakban szó volt Mesélő bácsiról (aki feltételezéseim szerint Londesz Elek),  Halász Ignácról ,  Kelen Jolánról ,  Gáspárné Dávid Margitról és  Benedek Elekről . Mai témánk alanya Tutsek Anna lesz, aki 1900-ben feleségül ment a Pesti Napló gyermekrovatának állandó meseírójához, Tábori Róberthez. A két szerző munkássága több szempontból is hasonlít, például mindketten az olvasók nevelését, saját erkölcsi értékeik átadását tűzték ki célul, aminek következtében több generáció úgy nőtt fel, hogy viselkedésüket adott esetben az írók gyermekekről alkotott elképzelései befolyásolták. Ezeken a követendő magatartásmintákon ma már csak nevetünk, hiszen mi a probléma azzal, ha egy gyerek "túlságosan" vidám vagy kíváncsi természetű (ami ráadásul a gyermeki felfedező lét alapja!), de a 19. század végén és a 20. század elején bizony azt várták el a gyerekektől, hogy felnőttként viselkedjenek. Tutsek Anna kifejezetten az ifjú lányok nevelését tartott