Tábori Róbert Dezsőke-vígjátékai

Kedves Olvasóim!

Ha meg kellene nevezni egy olyan személyt a Pesti Napló szerkesztőségéből, aki szívvel-lélekkel részt vett a napilap szerkesztésében és különösen nagy véleményformáló szereppel bírt mind az olvasók, mind a szerkesztőség körében, akkor egyértelműen Tábori Róbertet emelném ki, mivel már 1896-tól publikált a lapba meséket, és a századforduló táján (egészen 1906-ban bekövetkezett haláláig) nemcsak a gyerekrovatot, hanem a női mellékletet is ő szerkesztette.

Bár nem tartozik szorosan a témánkhoz, de Tábori Igric néven egy szerelmi/illemtani kérdésekben tanácsot adó rovatot vezetett a női mellékletben, ahol a való életben még csak félve tapogatózó fiatal lányok, a serdülő gyerekükért aggódó asszonyok, de még a szerelmi csalódást átélt férfiak is Táborihoz fordultak segítségért. (Na ugye, nem a Cosmopolitan meg a Glamour találta fel a spanyol viaszt!! 😂👆) A 19. századi sajtópiaci bumm ugyanis azt eredményezte, hogy egyre több, speciálisabb sajtóterméket dobtak piacra a kiadók vagy magánszemélyek, amelyeknek egy része a nőkre és gyerekekre szakosodott, vagy pedig (a Pesti Napló esetében is) a napilap rendkívül sokszínű, vegyes tartalmakat bocsátott ki, hogy a lehető legtöbb olvasót csábítson vásárlásra. Tábori "lelkisegély-vonala" többek között ebből a célból jött létre, hiszen az embereknek mindig is volt igényük arra (még a 19. században is), hogy valaki kerek-perec megmondja nekik, mit tegyenek egy adott helyzetben. 🙋 

A Tűzhely című női melléklet tanácsadó rovata

Érdekes módon a főként ifjúsági regényeket szerző író a tömegmédium rovatában inkább a kisebbeknek (óvodás, alsó osztályos gyerekek számára) publikált. Legfőbb hivatásának tekintette a gyerekek erkölcsi nevelését, ezért számos olyan mesét, elbeszélést és vígjátékot vetett papírra, melyek a helyes viselkedésre oktatták a kisebbeket. A mai cikkben a vígjátékaival fogunk foglalkozni, ugyanis Tábori egy egységes és a Pesti Napló gyerekrovatában egészen egyedülálló korpuszt hozott ezzel létre. Haláláig nyolc - témáját, főszereplőjét és mondanivalóját tekintve is nagyon hasonló - vígjátékot közölt a rovatban, melyek által a tanulás és az iskolába járás fontosságát hangsúlyozta. A "Dezsőke-szövegek" cselekménye egy elemi iskolás kisfiú körül forog, aki minden történetben elszökik az iskolából, hogy mindig más foglalkozás után nézzen. Tábori a vígjátékaiban állandó karaktereket szerepeltet: Dezsőke mellett megjelenik az adott szakmában járatos felnőtt, aki munkát ad a kisfiúnak, majd megleckézteti őt; egy művelt, fölényes kislány; az általában rosszakaró, tanulatlan segéd és olykor a tanár bácsi is.

A vígjátékcsokor önálló kötetként is megvásárolható volt, tehát a szerző kiváló marketingérzékkel reklámfelületként is használta a Pesti Napló gyerekrovatát, hogy ott közöljön "mutatót" a Dezsőke pályát cserél című frissen megjelent munkájából.

Ma már szinte érthetetlen, hogy egyáltalán hogy juthatott eszébe a szerzőnek egy ilyen egyszerű és viszonylag sablonos témára több sztorit is építenie, de ha jobban belegondolunk, akkor elég logikus lépés volt Tábori részéről ennek a humoros köntösbe csavart színdarabcsokornak a publikálása. Eötvös József 1868-as oktatási törvénycsomagjának köszönhetően bevezették ugyanis az általános iskolakötelezettséget és az ingyenes elemi oktatást, azonban a gyerekek nem egyik napról a másikra ültek be az iskolapadba, hanem évtizedeknek kellett eltelnie, hogy a diákok és a szülők egyaránt elfogadják ezt a családi életet teljesen felforgató intézkedést. De miért is volt a tankötelezettség bevezetése olyan eget rengetően fontos és a családi életet megváltoztató dolog? A 19. században még a tradícionális családmodellé volt a főszerep, azaz a mezőgazdasági, ipari munkákban vagy a családi vállalkozásban minden családtag tevékenyen vett részt. A munkamegosztásnak köszönhetően mindenkinek volt feladata, és mindenki pénzbeli hasznot hajtott a konyhára. Ez a munkamegosztás szűnt meg az iskolakötelettség bevezetésével, hiszen a gyermekes családoknál kiesett egy vagy akár több aktív munkaerő is, és a helyükre fizetett munkavállalókat kellett felvenni. Mivel mint tudjuk, a tanulás csak hosszútávon hoz eredményt, rengeteg szülő nem engedte el a gyereket az iskolába, mert otthoni feladatokat kellett ellátnia (vigyázni a kistestvérre, főzni, takarítani, ameddig az anya dolgozik, stb.), vagy csak egyszerűen nem álltak úgy anyagilag, hogy megteremtsék az iskolába járáshoz szükséges eszköztárat. (pl. tanszerek, ruházat) 

Family life in the 19th century
Forrás: Old Police Sells Museum

The Schoolboy at his desk day-dreams
Forrás: Fineartamerica

Ha ebből a szemszögből vizsgáljuk meg a Dezsőke-történeteket, akkor bizony észrevehetjük, hogy ezek  a szövegek propagandisztikus célzattal íródtak, mivel Tábori az eötvösi iskolareformot a gyermekrovaton keresztül (amit gyerekek, anyák, apák, tanárok, munkások, stb. egyaránt olvastak) próbálta legitimizálni, népszerűsíteni. A történeteket lezáró mondanivaló is ezt a szándékot támasztja alá: a gyereknek az a legfontosabb feladata, hogy végzettséget szerezzen, és jó szakemberként tudjon a társadalom hasznos tagjává válni.

Egyes vígjátékdarabok túlmutatnak a didaktikus "a gyerek ne kíváncsiskodjon, hanem magolja be a tananyagot" szüzsén, mivel kritikus, szatirikus jelleget is észrevehetünk néhány helyen. Például a következőkben bemutatandó történet akár görbe tükörként is értelmezhető, amennyiben az országgyűlési képviselők munkáját a gyerekek követelőzésével, rendbontásával állítja párhuzamba. Tehát a mostani bejegyzésben Tábori vígjátékai közül a személyes kedvencemet (az egyik leghumorosabb darabot) mutatom be: Dezsőke képviselőként az örökös vakáció eszméjével szít lázadást az osztályban, de rosszul lesz a kapadohánytól. 😂🙊

Szerző: Vojnics-Rogics Réka

Források:
Tábori Róbert, Dezsőke képviselő akar lenni, Pesti Napló, 1905.02.05, 22-23.
Igric [Tábori Róbert], Bus történetek, Pesti Napló, 1906.01.21, 33.