Technikai fejlődés és a gyermeki lélek

Hétvégén egy Ady-konferencián vettem részt, ahol két érdekes előadást is hallottam arról, hogy a vonat és az automobil miként jelenik meg Ady novelláiban. Mivel ezek a gépesített járművek a 19. században tűntek fel, a Pesti Napló hasábjain is esett szó róluk. A mostani blogbejegyzésben annak fogok utánajárni, hogy mit jelentett a 19. századi emberek számára a vonat és az autó? Ebből kiindulva pedig hozok egy Pesti Naplóban megjelent cikket, amely a mechanika gyermekekre tett rossz hatásával foglalkozik. De előtte lássunk egy kis történeti bevezetőt!

A vasút megjelenésének számos pozitív hatása volt: az elérhetővé vált tömeges, gyors, olcsó utazással/szállítással szűkültek a távolságok, átalakult az időfogalom. Ugyanakkor a kötöttpályás közlekedésnek volt "ördögi oldala" is. Amellett, hogy a mozdonyok könnyen elsodorhatták az arra járókat, a kényszerpályás vasúti közlekedés szigorú üzemeltetési feltételeket kívánt meg, melyek elmulasztása vonatszerencsétlenséggel járt együtt. A vasúti közlekedés hajnalán az emberek félelemmel tekintettek a vonatra: „Valóban repülés ez, és lehetetlen megszabadulni attól a képzettől, hogy mindannyian azonnal meghalhatunk a legkisebb baleset következtében.” Magyarországon először 1847-ben ütközött össze két vonat, Sopron és Ágfalva között. 

Itthon az első vasútvonalat 1846-ban adták át Pest és Vác között, de a vasútfejlesztés a dualista monarchia korszakában élte aranykorát. Ennek az volt az oka, hogy a kiegyezés következtében erősödött az állami szerepvállalás, és felvásárolták a pénzügyi nehézségekkel küzdő magáncégeket. Ennek apropóján 1868-ban hozták létre a Magyar Királyi Államvasutakat, ami nem más, mint a MÁV elődje.🚆😁

1896. A "Stearns Hatosikrek" az Empire State Express-szel versenyeztek - és nyertek 😶😝😅

Forrás: ritkanlathatotortenelem.blog.hu

Ekkortájt a vonatok még nem mozogtak valami gyorsan, de a korabeli (főként vidéki) társadalom nem tekintette tréfadolognak a vasúti közlekedést: nemcsak a vasúti bűnözés virágzott (gondoljunk például a lopásokra), hanem  számos baleset is történt. Az emberek ekkor még a sok pozitívum ellenére nem rajongtak a "száguldó" gőzparipáért. 1901-ben a bácsalmási Tábori Róbert, a meserovat egyik állandó szerzője ekképpen fogalmaz: 

„Mikor először utaztam a vasúton, — van annak már harminc és néhány esztendeje, — nagyon fiatal gyerek voltam és egy kicsit remegésbe ejtett a nagy gyorsaság, mellyel a gőzló az én vidéki kis városkámból Pest felé száguldott. Gyerekkoromban nem volt még olyan mindennapi dolog a vasutazás és ha a bácskai ember a fővárosba akart eljutni, nyáron hajóra szállt Baján, télen azonban szekerén is csak úgy indult neki, hogy előbb megcsinálta a végrendeletét.” (Pesti Napló, 1901. november 17., 15.) 

A Millenniumi Földalatti vasút felszíni szakasza a Hősök terénél
Forrás: Wikipédia

A 19–20. század fordulóján Budapest technológiailag rendkívül modern városnak számított: amellett, hogy rendelkezett a város belső részeit ellátó villamos hálózattal, a világon elsőként szüntette meg a lóvasutat, és tért át villamos üzemre. Az 1-es metró története pedig 1896-ig (a Millenium évéig) nyúlik vissza, amikor a kontinensen elsőként Budapesten jött létre földalatti vasútvonal. Tehát ha legközelebb az M1-es metró vonalán utaztok, gondoljatok arra, hogy a hivatalos nevén Milleniumi Földalatti vasút már 123 éve biztosítja a közlekedést.

Hatschek Béla, az első magyar automobilista Benz kocsiján

Forrás: Budapest című folyóirat

A vonatok mellett a század végére a személygépkocsi-állomány is növekedni kezdett. Magyarország első benzinmotoros kocsiját 1895-ben hozatta be Hatschek Béla Bécsből, de még ebben az évben két további automobil került Magyarországra, amit a pezsgőgyáros Törley József vásárolt meg. Az alábbi sorok elénk tárják, hogyan reagált a pesti világ az első automobil megjelenésére:

"A kis Benz kitűnően dolgozott. Végigment a Köztemető-úton, aztán befordult a Kerepesi-útra. Az utca forgalma megállt. A járókelőknek gyökeret vert a lába. (...) Hatschek egy hirtelen mozdulattal kikerült a gyermekek sorfala közül s megállt a Nicoletti kávéház terasza előtt. A hatás leírhatatlan volt. Úgy hat órára járt az idő s a kellemes őszi délutánion a kávéház zsúfolva volt vendégekkel. Ott ültek Hatschek barátai is. Mindenki kirohant az utcára. Ott pillanatok alatt százakra menő tömeg verődött össze. A két őrszemes rendőr nem bírt a közönséggel. Lökdösték, taposták egymást, mindenki közelről akarta látni a nagy csodát."

A történet azonban nem happy enddel zárul, ugyanis a kocsi "önálló életre" kelt:

"A motor hatalmas dörrenéssel ugrott be, Hatsek felugrott az ülésről, hogy szabályozza a gázpedált, de a lövöldözés csak fokozódott. A harmadik utcából rohanva érkeztek az emberek, a körülállók pedig pánikszerűen menekültek. Az ágyúszerű lövések fokozódva követték egymást. A motor erős fordulattal járt, úgy látszik, a gázpedál fennakadt. A kávéház terasza, a tömeg, a gép teljesen eltűnt a füstfelhőben. Az asszonyok hisztérikusan visítottak, az egyik pincér pedig értesítette a tűzőrséget."

A Tűzhely szerkesztője arról panaszkodik, hogy amikor a karácsonyi ünnepek után végiglátogatta az ismerős családokat, azt kellett látnia, hogy a gépesítési hullám a gyerekjátékokat sem kímélte. 

1917- Eaton's Catalogue
Forrás: thebirdfeednyc.com

"igazán nagyon megijedtem, mikor a karácsonyfa alatt automobilt láttam, önmagától trapban járó faparipát, meg karácsonyi angyalkát, amint végigrepült a szobán, mert gép volt a belsejében  elrejtve."

Szerinte a gyermekekre rossz hatással van a technológiai fejlődés, mert elveszítik gyermeki hitüket, és tudálékossá, fantáziátlanná, kedélytelenné válnak: 

"A mennyországba, a gyermekek paradicsomába nem lett volna szabad beereszteni a mekanikát. Ahogy ott látom, úgy érzem magamat, mint az ujzélandi Dodó-madár. Felsikoltok a süket éjszakába, mert valami borzongat és sejteti velem, hogy meg vannak számlálva az édes gyermekhit napjai."

A cikk szerzője a következő disztópiát fogalmazza meg annak kapcsán, hogy a mechanika milyen károkat fog okozni a gyermeki lélekben:
"De abban az időben, úgy vélekedem, már nem is lesznek gyermekek. Lesznek nagyon okos, kitünően dresszírozott és minden fogásra begyakorolt emberpalánták."

Forrás: Pinterest

Szerző: Vojnics Réka

Felhasznált irodalom: 

Dr. Horváth Csaba Sándor, A XX. század legnagyobb magyar vasúti katasztrófái, Sínek Világa, 2019/3.
Igric, Automobil a mennyországban, Pesti Napló, 1901.12.29., 18.

Kollega Tarsoly István, Magyarország a XX. században 4., Babits Kiadó, 1999., 223.

Tóth Mihály, Az első autó Budapesten, Budapest, 1967/5., 32-33.