Meseterápia - maradjunk otthon, és olvassunk (meséket)!

Kedves Olvasóim!

Hasonlóan hozzátok, a vírusos helyzet miatt én is itthon ülök, és próbálom a lehetőségeimhez mérten tevékenyen és hasznosan elütni az időt.💪😎

Az én túlélési stratégiám a következő:

1. 📌Készítettem egy "órarendet", vagyis egy heti beosztást, amelyben lefektettem azokat a legszükségesebb napi teendőket, amikkel szinten tartom magamat (és a hangulatomat). Például  próbálok többet németezni, végre van időm a lakás teljes szintű kitakarítására és különféle kreativitást igénylő tevékenységekre.

2. ⏰ Mivel nem kell időben kelni (legalábbis nem olyan korán, mintha suliba vagy munkába menet a tömegközlekedés idejét is bele kéne számolni), marad idő olyan reggeli időltöltésekre, mint a tartalmas reggeli étkezés, hírnézegetés, torna, stb.

3. 🎵 A zenehallgatás is baromi jó hatással van a közérzetre, pl. takarítás, macskázás, főzés vagy olvasás közben is működőképes.

4. 🎮 Végre kitolhatom a gagyi és legfőképpen agyzsibbasztó számítógépes játékaimat, amire eddig végképp nem volt időm. 😅

5. 🎬 Készítettem egy listát a régi klasszikus filmekből, amiket már ezer éve meg akarok nézni, úgyhogy azzal is azért megy az idő - és még jól is szórakozik az ember!

6. 💬 És a (számomra) legfontosabbat a legvégére hagytam! Szöveg, szöveg, még több szöveg!!! Az irodalmat simán használhatjuk terápiás célzattal. Nézzük a dolog pozitív oldalát! Most végre behozhatjuk magunkat a kilométerhosszú könyves várólistáinkkal, szakirodalommal, szépirodalommal, életvezető könyvekkel, stb. Minél többfélét olvasunk, annál kevésbé fogunk unatkozni és klausztrofóbiát kapni. Valamint egy könyvet bárhol ki lehet nyitni, ezért érdemes minél többször helyet változtatni a lakáson belül. Én már a kicsi kis lakásomon belül nyolc olvasós helyet is kialakítottam. (Igen, ráérek. 😄)

A szülőknek most az egyik legfontosabb feladatuk a gyermekek mentális egészségének, jó kedélyénék megőrzése, ehhez pedig a családi körben elhangzó délutáni vagy esti mese tökéletes eszközt nyújt. A szülőkön, gondviselőkön kívül a tanárok is fontos pozíciót játszanak a gyerekek életében, ezért az általuk feladott olvasmányokkal is nagy hatást lehet elérni. Csak néhány ötlet, hogy az irodalom milyen segítséget tud szolgáltatni a karantén idejére: 

• a tanár feladhatná házi feladatnak, hogy a gyerek keresse meg a kedvenc meséjét, és olvassa fel este szüleinek és/vagy testvérének. 
• Az osztályból minden gyerek felvenné videóra, ahogy felolvassa kedvenc meséjét, és feltölti az osztálycsoportba. Ezeket a meséket lehet pontozni, szavazni, beszélgetni róluk, stb.
• Rajztanár/magyartanár felolvas egy mesét, a gyerekek élő közvetítésben hallgatják, és illusztrációt készítenek a szöveghez.
• Terápiás célzattal betegséggel, járvánnyal kapcsolatos szöveget olvastatni a diákokkal, beszélgetni erről a helyzetről. (https://qubit.hu/2020/03/07/ot-melegen-ajanlott-olvasmany-karanten-idejere)
• Tanár feladhatná házi feladatnak, hogy a diákok "karanténnaplót" írjanak. Nemcsak a műfajt gyakoroltatná és a kifejezőkészséget segítené, hanem a tanulók ki is tudnák írni magukból a felgyülemlett feszültséget.

Ehhez a kritikus helyzethez alkalmazkodva én is próbálok segíteni, ezért változtatok az eddig megszokott rendszeren: nem ismeretterjesztő cikkeket, hanem vidám, tanulságos és humoros meséket, elbeszéléseket fogok posztolni (természetesen mindannyiunk kedvenc Pesti Naplójából), melyeket minden korosztály számára ajánlok! A havi két poszt helyett pedig hetente friss mesével jelentkezem a blogomon! 😊 Minden alkalommal egy-egy írót mutatok be, és az általuk írt kedvenc szövegeimet hozom el.

Ezen a héten Mesélő bácsi tollából olvashatunk egy tanulságos történetet. Érdekes módon az ő "igazi" nevével bajban vagyok, ugyanis egymásnak ellentmondó információkat találtam arra vonatkozóan, hogy ki is lehetett ő valójában. Az álnevet viselő író tollából főleg keleti mesék származnak, amelyek az iszlám kultúra értékeit mutatják be, mint például az imádkozás, a felebaráti szeretet, az adakozás, a bölcsesség és a szerénység fontossága. A 19. század magyar társadalma rajongott az akkor még ismeretlen, egzotikusnak tartott keleti kultúráért, nem véletlen tehát, hogy a Pesti Napló (egyik, ha nem a legnépszerűbb korabeli tömegmédium) gyerekrovatában is visszaköszön ez a divathullám. Íme tehát a kedvenc mesém Mesélő bácsitól! 

Mesélő bácsi: A kaftán* titka (keleti mese)

A becsületes Abu Haszán leakasztotta a szegről az egyik viseltes kaftánját, s odaadta a szolgájának, mondván: 

— Eredj a vásárba, és add el valakinek ezt a kaftánt. De meg ne feledkezzél arról, hogy a vevőt a kaftán bélésén levő szakadásra figyelmeztessed. 

Elment a szolga a vásárba, s eladta ott a kaftánt egy idegen kereskedőnek, aki a karavánnal érkezett a városba. Nagy örömmel vitte azután haza a gazdájának azt a csillogó ezüstpénzt, amit a kaftánért kapott. A gazdája megkérdezte tőle: 

— Figyelmeztetted-e a vevőt a kaftán bélésén levő szakadásra? 

A szolga ravasz mosolygással felelte: 

— Én bizony nem cselekedtem ilyen bolondságot. Hiszen akkor fele annyit sem adott volna érte az az idegen kereskedő, aki megvásárolta. Ne aggódjál emiatt, uram! Az a kereskedő nem idevaló, s nem ismer bennünket. Meg se nézte jól a kaftánt, s nyomban bele is dugta a batyujába. Majd csak otthon veszi észre a szakadást, de már akkor mi száz mérföldnyire leszünk tőle, s nem árthat nekünk. 

A becsületes Abu Haszán nagyon megharagudott, amikor ezt a gonosz beszédet hallotta. Rákiáltott azután a szolgájára: 

— Siess vissza azonnal a vásárba, keresd meg azt az idegen kereskedőt, és mondd meg neki az igazat. Nesze, itt a pénze, add vissza neki, mert hátha nem fizetett volna ennyit a kaftánért, ha látja rajta azt a szakadást. 

A szolga visszaszaladt a vásárba, s mindenütt kereste ott az emberét. Megtudta azután egy tevehajcsártól, hogy az idegen kereskedő már elhagyta a várost a karavánnal együtt. Abu Haszán, amikor megtudta ezt a szolgájától, nagy becsületességében elhatározta, hogy maga indul az idegen kereskedő megkeresésére. Nem tűrhette a lelkén azt a bűnt, hogy megkárosítson valakit, kihasználva a jóhiszeműségét. Nem késlekedett egy pillanatig sem, felült a szamarára, és ment a karaván után. Egész nap és egész éjjel úton volt, s végre ráakadt a karavánra, mely egy patak mellett pihent. Azonnal megtudakolta, hogy melyik az a kereskedő, aki az ő kaftánját megvásárolta. Mikor ráakadt, igy szólt hozzá: 

— Jó ember, utánad jöttem. Hála az égnek, hogy megtaláltalak! 

Az idegen kereskedő csodálkozva kérdezte meg tőle: 

— Mit akarsz velem? Mivégből szántad rá magadat erre a fárasztó útra? 

Abu Haszán ezt felelte: 

— Vettél a városban egy kaftánt egy szolgától? 

— Vettem — felelte a kereskedő. 

— Megmondotta neked az a szolga, hogy a kaftánbélésen szakadás van? 

Nem mondotta meg, s én sem vettem észre, mert nagyon sok volt a dolgom, és nagyon siettem a vásárlással. 

— Az a szolga — mondotta Abu Haszán — az én szolgám volt. Megparancsoltam neki, hogy figyelmeztessen a kaftán hibájára, s nem én vagyok az oka, hogy megcsalódtál. Azért jöttem tehát utánad, hogy visszaadjam neked az ezüstpénzt, amit a kaftánért adtál. Nesze, vedd vissza, mert most már tudod, hogy nem ér ennyit a kaftán. 

A kereskedő néhány pillanatig némán nézett a becsületes Abu Haszánra, azután így szólt hozzá: 

— Én nem tudtam, hogy mi a hibája a kaftánnak, de te sem tudod ám, hogy mi a hibája annak a pénznek, amit érte adtam. Nézd meg csak jól, hamis pénz! Meg akartalak csalni, s nagyon furdal most emiatt a lelkiismeret. A becsületességeddel megszégyenítettél engem, s kérve kérlek, bocsásd meg a gonosz szándékomat ! 

Abu Haszán megnézte a pénzt, s meggyőződött róla, hogy csakugyan hamis. A kereskedő ezalatt egy másik pénzdarabot keresett elő a zacskójából, s odanyomta Abu Haszán tenyerébe. 

— Nesze, ez már valódi ezüstpénz. Megveszem tőled a kaftánt, habár tudom a hibáját, megveszem, és házam legdíszesebb helyére akasztom, hogy mindig a szemem előtt legyen. Figyelmeztetni fog engem ez a kaftán arra, hogy a becsületesség mindig jóra vezet. Ha te nem lettél volna olyan becsületes, most nem kaphattál volna jó pénzt a hamis helyett. 

Abu Haszán megbocsátott a megtévedt embernek, elbúcsúzott tőle, és megelégedetten indult hazafelé.

*kaftán: hosszú, bő férfikabát, rendszerint keleti népek viselete.

Szerző: Vojnics-Rogics Réka

A mese forrása: Pesti Napló, 1909. április 11. (húsvéti szám) 69. oldal