Kedves Olvasóim!
Véget ért a nyári szünet, kezdődik az újabb tanév, ergo folytatom a blogírást is új és izgalmas témák feltárásával!:) Egy kis változtatás az előző évhez képest: eddig főként a Pesti Napló gyermekirodalmi rovatával foglalkoztam: a műfajokkal, ideológiákkal, szerzőkkel, szövegfunkciókkal és egyéb érdekességekkel, ettől a félévtől kezdve azonban kiterjesztem a kutatásomat a korszak más gyermekeknek és a serdülőknek címzett sajtótermékeire is. Alapozásként a következő két bejegyzésben azt fogjuk megnézni, hogy egyáltalán milyen lapok közül válogathattak a gyerekek a 19. század folyamán és a 20. század elején, illetve minőségileg és mennyiségileg mi jellemezte a kínálatot?
Először is azt érdemes tudni, hogy az első gyermeklapok Németországban jelentek meg a 18. században, ami jelentős hatást gyakorolt a magyar gyermeklapok kiadására is, hiszen főként a német kultúrát tekintette irányadónak a korszak szellemi elitje. Bár az első önálló gyermeklapunkra majd egy évszázadot kellett várni, már korábban is jelentek meg német, angol és francia gyermeklapok fordításai (természetesen szinte kizárólag a német nyelv közvetítésével). Érdekes módon Magyarországon hamarabb jelent meg anyanyelvi, saját szellemi termékű gyermeklap (1843), mint Angliában (1850-es évek).
A magyar gyermeklapok története az 1840-es években kezdődik, azonban összességében azt kell mondani, hogy nem övezte túl nagy lelkesedés és érdeklődés az ifjúság részéről.
- Az 1843-44-ben Kolozsváron megjelenő Magyar Gyermekbarát tekinhető az első magyar gyermeklapnak. Nem véletlenül kellett hozzácsapniuk a "Magyar" szót, hiszen a címet a német Kinderfreund mintájára adták, amelyet Európa legszínvonalasabb és legsikeresebb 18. századi gyermekeknek szóló hetilapjaként tartanak számon.
A 1850-es években megjelenő, fiataloknak szóló sajtótermékek az előző laphoz hasonlóan rövid életűek voltak, bár minőségileg magasra tették a lécet (például olyan neves szerzőket bírtak a lapok, mint Arany János, Tompa Mihály vagy Gyulai Pál):
- A Fiatalság Barátja 1851-ben, mindössze hat lapszám erejéig látott napvilágot, hogy aztán kinőhessen belőle az ...
- ... Ifjúság Lapja 1853-54-ben
Az 1860-as évekig pangott a lapkiadás: a szülők és a pedagógusok közönye és az érdeklődés hiánya a sajtótermékek anyagi csődjét okozta, éppen ezért a következő lapok (
Méhecske,
Gyermek-világ) a vallásos nevelés jelszavával próbálta növelni a vásárlókört, ráadásul a Méhecske azzal is nagy növelte a népszerűségét, hogy ajándékot osztogatott az előfizetőknek. Tehát:
- 1861-ben dobták piacra a Gyermekbarátot,
- 1863-65-ig visszatért az Ifjúság Lapja,
- 1866-ban a Magyar Gyermekbarát,
- 1867-69-ig jelent meg a Méhecske,
- 1868-ban a Gyermek-világ
Az 1870-es évekre szemléletváltás következett be, melyet Ágai Adolf lapja jól leképez:
- 1871-ben jelent meg a Kis Lap, mely teljesen megújította és vonzóvá tette a gyermeklap műfaját.
Hogy miért? Mert az olvasók számos képpel, illusztrációval találkozhattak (ami akkor még ritkaságnak számított), félévente díszes kötésben is kiadták a lapot könyv formátumban (már akkor is működött a "Gyűjtsd össze hát mind" élményfaktor, csak nem a csipszes tazót meg kártyákat gyűjtötték a gyerekek, hanem a lapszámokat. :D) Ezen kívül "Forgó bácsi postája" címmel elindított a lapon belül egy rovatot, ahol válaszolt a gyerekek leveleire. Ha belegondolunk, akkor ez elég menő: melyik gyerek ne örülne annak, ha benne lehet a neve és a kérdése az újságban, ráadásul végre van egy felnőtt, aki "leereszkedik" a gyerekek körébe és szóba áll velük. Merthogy mi is történt eddig, vajon miért nem örvendtek túl nagy sikernek a korábbi kiadványok? Mert a szerkesztők nem dolgoztak ki megfelelő, vásárlómegtartó marketingstratégiát, gyakran csak egy-két cél kitűzésével (vallásosságra/hazaszeretetre /anyanyelvi nevelés) és funkció alkalmazásával (akkomodációs=gyerek nevelése a szövegek által) tették unalmassá a lapot, valamint a magaslatokról és kizárólag elvárásokkal nyilvánultak meg a gyerekek felé, nem pedig a fiatalság érdeklődési köréből és preferenciáiból indultak ki.
Összességében elmondható a 19. század közepétől jelenlévő magyar gyermeksajtóról, hogy az 1850-es évek második felének üresjáratán kívül a szülők mindig tudtak vásárolni a gyereküknek a család nevelési elveivel megegyező lapot, de válogatni már nem tudtak közülük a konkurencia hiánya miatt. A gyermekirodalom minőségi javulása és egyáltalán annak a felismerése, hogy a gyerekeknek milyen szövegekre van igényük, majd csak a századfordulóra alakul ki, az 1870-80-as évekig nem találták el a szerkesztők azt a hangot, ami a gyermekeket a laphoz csábította volna. A következő posztban tehát az időrendben következő gyermeksajtó-kiadványokat fogjuk sorra venni egészen a századfordulóig.
Szerző: Vojnics-Rogics Réka
Irodalom:
Forgó bácsi, A kis olvasó, Bp., Athenaeum, https://mek.oszk.hu/11800/11813/11813.htm
Jáki László, Az OPKM 1868 előtti ifjúsági folyóiratairól, Könyv és Nevelés, 2007/2.
Kocsy Anikó, Forgó bácsi, Benedek apó meg a többiek, Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, 2002/3.
Kosáry Domokos, A magyar sajtó története II/2.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése