Adventi kalendárium 1. ablak: Milyen a jó karácsonyi ajándék?

 Kedves Olvasóim!

Ez a félév bizony nem kedvezett a szociális életünknek: online események, online tanítás és online szórakozás. Szinte minden áttevődött a virtuális közegbe, ami sajnos azt eredményezte, hogy nehezebben hangolódtam rá az adventi időszakra, azazhogy inkább sehogy sem.😞 Elmaradtak a sóvárgó-andalgó kirakatnézegetések és furakodós-kapkodós karácsonyi nagybevásárlások, nincs óriáskerék a Széchenyi téren, hiányoznak a forralt boros bódék a város utcáiról, ráadásul mégcsak Mariah Carey túltengésben sem szenvedek, ami már egy igen súlyos szint! 🎤🎁🛒🎡🍷

Az önsajnálat mély bugyraiban lubickolva aztán arra jöttem rá, hogy az eddigi évekkel szemben - amikor az a rengeteg külső inger már több hónappal előre felkészítette lelkünket a karácsonyra - az ünnepnek idén belülről kell fakadnia. Egy irigylésre méltóan elmés parafrázissal élve: ha a karácsonyfa nem jön hozzám, én megyek a karácsonyfához.😂🎄 ...És mivel az idei ünnepi hangulat egyáltalán nem jön magától hozzám, ezért úgy döntöttem, hogy a hét nap múlva esedékes december 25-éig minden nap kiteszek egy karácsonnyal kapcsolatos századfordulós apróságot a blogra. Pillantsunk hát be A gyerekszoba rejtelmei adventi kalendáriumának első ablakán, és lessük meg, milyen lelkülettel, elvárásokkal és vágyakkal várták felmenőink a karácsonyi ünnepeket!

A Magyar Lányok képes ifjúsági hetilap 1906. december 23-ai számából megtudhatjuk, hogy a szerkesztők mit tartottak elsődlegesnek a karácsonyi ajándék kiválasztását illetően. 

Bár a lap igencsak didaktikus jelleget öltött, konkrét ajándékokra vonatkozó ötletekkel nem szolgált, inkább csak irányvonalakat írtak elő Mariska néni rovatában. Mariska néni alakja egy idős, tapasztalt, konzervatív és "nekem mindig mindenben igazam van" típusú emberként körvonalazódik: a hétről hétre visszatérő rovatban fiatal lányokat lát el tanáccsal, különféle szituációkra adva biztos viselkedési recepteket. Esetünkben a karácsonyi készülődéssel kapcsolatos véleményei lesznek izgalmasak, ugyanis ezek által jól megragadható a századfordulós társadalom szellemisége.

A lányok válasza magyarázatra szorul, ugyanis a következő hangzik el: 

— Mindenesetre ügyelni fogunk erre, — mondta Lenke, — hiszen csak nem hiába vagyunk tagjai a Tulipán szövetségnek.

Na de mi az a Tulipán szövetség?

Károlyi Mihályné édesanyja, Andrássy Tivadarné alapította 1906-ban az 1844-es iparvédő egylet (Védegylet) mintájára. A tagok háttérbe akarták szorítani az osztrák árucikkeket azzal, hogy kötelezték magukat kizárólag magyar termékek vásárlására. "mindenki, aki lépést akart tartani a divattal, tulipános melltűt viselt a ruháján vagy tulipános jelvényt kabátja hajtókáján, és ezzel elkötelezte magát, hogy csak magyar gyártmányt vásárol. A Váci utcai ékszerészek rubin- és smaragdkőből kirakott tulipánokat készítettek, a kalaposok tulipánnal díszítették a női kalapokat."

Tulipánjelvényes képeslap 1906-ból

És hogy hol lehet megvenni a magyar iparművészet remekeit? Erre egy pár héttel korábbi lapszámból kapunk információt:

De arra a kérdésre, hogy konkrétan mit is vegyenek a lányok a szeretteiknek, csak ez a filozofikus válasz érkezik: 

Édes gyermekem, az ajándékozóknak eddigelé két fajtáját ismertem. Az egyik kényszerű kötelességnek tartja az ajándékozást és kelletlenül, gyorsan végez vele, mint ahogy végez az ember valami szokott munkával, amin túl kell esni, de amiben semmiféle gyönyörűsége nem telik. Azt hiszem mondanom sem kell, hogy az ilyen ajándéknak nincs sok értelme. Ha az ajándékot nem szívből, nem szeretetből adjuk, gyönyörködve gondolkozván annak megválasztásán, talán jobb ha nem is fárasztjuk magunkat ilyesmivel. [...] A vásárlónak magának kell kitalálnia, mivel okozna legnagyobb örömöt annak, kit meg akar lepni valamivel. Mert remélem, ti a második csoportba tartoztok és nemcsak hebehurgyán, kötelességből rójjátok le az ajándékozás adóját, hanem mert abban a ti lelketeknek is gyönyörűsége telik. így állván a dolog, legjobb ha önmagátokhoz fordultok tanácsért, mert ti ismeritek legjobban azt, akit meg akartok lepni és ti tudjátok legjobban, miben telnék legtöbb öröme. Tudom, hogy Ízléstelen, haszontalan dolgot úgy sem fogtok venni s ma az iparművészet eme óriási fellendülésében egy jóizlésü embernek bőven van miből válogatnia, ha örömöt akar szerezni azoknak, akiket szeret. 

Tehát az ajándék lényegtelen, az a fő, hogy hazai produktum legyen, és szívből jöjjön. A kézműves termékek mellett az ajándékkönyv örvendett nagy népszerűségnek, ahogy Dr. Katonáné Madarász A. felhívja a figyelmet a Magyar Lányok 1906. december 2-ai számában:

Mariska néni végül egy fontos tanáccsal látja el a serdülőket, mellyel a társadalmi problémákra érzékenyíti az olvasókat:

Most mikor örvendező szívvel siettek fel a fővárosba, hogy örömöt szerezzetek azoknak, akik szivetekhez közel állanak, ne feledkezzetek meg az elhagyatottakról, a szegényekről, a nyomorultakról . .. Azokról, kikre öröm nélkül virrad fel a szent karácsony ünnepe s kikre nézve csak felebarátjaik jótékonysága teszi elviselhetővé az élet zord keménységét és igazságtalanságát. Szerény tehetségetek szerint álljatok ti is a jótékony felebarátok közé s amit adhattok, adjátok át szegényebb testvéreinknek.

Szerző: Vojnics-Rogics Réka

Felhasznált irodalom:

Magyar Lányok, 1906.12.02, 13–14.

Magyar Lányok, 1906.12.23, 13–14.

Gellért Katalin, A tulipánkert-mozgalom = Angyalokra szükség van. Tanulmányok Bernáth Mária tiszteletére, szerk. András Edit, Bp., 2005, 56–57.

Bajzik Zsolt, Iparvédelem és a tulipánkerti mozgalom Vas megyében (http://www.vasiszemle.hu/2015/01/bajzik.htm)