Magyar gyermeklapok a 19. században II. rész

 Kedves Olvasóim!

Előző héten végigtekintettük a század közepétől az 1870-es évek elejéig megjelenő magyar gyermek- és ifjúsági lapokat. Ebben a bejegyzésben haladunk tovább, és megnézzük, hogyan alakult át a sajtópiac a század végére.

Az 1870-es évekre megváltozott a gyermeksajtó gyermekszemlélete, több és jó minőségű kiadvány látott napvilágot:

• Ágai Adolf Kis Lapja mellett ugyancsak 1871-ben dobta piacra Márki József a Kis Tükör című képes hetilapot. Itt már a célközönség kiterjesztésére, a gyermek és serdülő közönség egyszerre történő megszólítására látunk példát, ugyanis a szerkesztő a következő szavakkal reklámozta lapját: "Kis Tükör, melybe nagyok is nézhetnek." Az előfizetők számának növelésére még egy olyan kezdeményezést is kitaláltak, hogy amelyik gyerek előfizetőt toboroz a lapnak, az ajándékot kap (cifra melltű, arany inggomb). Csábító, nem igaz? 😄 (Ha belegondolunk, ma is mennyi üzlet, termék, szolgáltatás esetében találkozunk efféle felhívásokkal. "Ha a barátod is regisztrál, kapsz egy 1000Ft-os kupont" vagy "Hozd el egy ismerősödet, és ajándék terméket kapsz" és társai.. Ugye ismerős?) De még ennél is van tovább: amelyik gyerek a legtöbb megrendelőt gyűjtötte, azt lepingáltatták és arcképét közölték a hetilapban egyfajta kitüntetésként. Bár az egy nagyon jó kérdés, hogy vajon hogyan tudták visszanézni, hogy az új előfizető kinek az ajánlására vásárolja a lapot❓ 

És hogy miben tért el ez a sajtótermék a piacon található többi kiadványtól? A Kis Tükör a korszak más lapjaihoz hasonlóan igyekezett változatos tartalmakat közölni, természetesen az ismeretterjesztő cikkek dominanciájával. Azonban a lap már nem csak tanulóként, tudással megtöltendő tartályként tekintett a gyermekekre, hanem tanárként is. Márki felismerte és előnyt kovácsolt abból az egyébként teljesen magától értetődő helyzetből, hogy Magyarországon az 1868-as eötvösi oktatásügyi törvénycsomagnak köszönhetően a gyermekek egyre nagyobb tömegei kaptak elemi oktatást, így bizony műveltebbekké, tanultabbakká váltak szüleiknél. És hogy mit is várt el a szerkesztő a gyerekektől?

"Akkor értetek valamit, ha azt másoknak (kedves szülőiteknek, testvéreiteknek, barátaitoknak) el tudjátok mondani, beszélni, mesélni. S midőn ezt teszitek, nemcsak magatoknak, de másoknak is használtok."

• Az 1870-ben megjelenő Kis Újságot Aszódy Mihály és Dolinay Gyula szerkesztette, ameddig 1873-ban be nem olvadt a Kis Lapba. Ezalatt a három év alatt egy olyan képes hetilap bontakozott ki, mely stílusában, műfajaiban és céljában teljesen beilleszkedett a többi gyermekeknek szánt sajtótermék közé (főleg ismeretterjesztők a 6-14 éves korosztálynak, de némi szépirodalmat is közöltek.) Vagyis azt gondolhatnánk, hogy "te jó ég, itt már van konkurencia, a szülők válogathattak a gyerekeiknek íródott lapok között!👀" De ha utánajárunk az 1873-as kohézió okának, akkor azt a szomorú tényt találjuk, hogy azért volt szükség a Kis Lap és a Kis Újság összeolvadására, hogy színvonalban vetekedni tudjanak a külföldi lapokkal. Ez azért sokat elárul a szövegek minőségéről, és úgy általában a magyar gyereksajtó helyzetéről. (Itt még hiányoztak a jó gyermek- és ifjúsági irodalmi szerzők és az anyagi tőke is.)
• Dolinay Gyula projektje volt az 1872-ben piacra dobott Hasznos Mulattató is, ami az egyik legsikeresebb ifjúsági lappá nőtte ki magát. Elgondolkodtató, hogy ez a hetilap vajon annak köszönhette népszerűségét, hogy többségében irodalmi tartalmakat és rejtvényeket közölt az ismeretterjesztők ellenében?😏

• Szintén Dolinay Gyulához köthető az előbbi újság testvérlapjának, a Lányok Lapjának a létrehozása 1875-ben. Miért volt szükség egy párhuzamos lapra külön lányoknak, amikor a Hasznos Mulattató így reklámozta magát: "az olvasni szerető mindkét nembeli ifjúság és a nép számára"? Valószínűleg azért, mert a szerkesztőnek fel kellett ismernie, hogy ameddig a gyermekek nemtől függetlenül szívesen meghallgatják ugyanazt a mesét/verset, a serdülő közönség esetében bizony differenciálni kell a tartalmakat, nem ugyanaz érdekli a kamasz lányokat és fiúkat, azaz teljesen más jellegű szövegekre van szükségük. A Lányok Lapja tehát ugyanazt a célt és szerkesztési elvet képviselte, mint a Hasznos Mulattató, csak külön lányoknak szánt szövegekkel, például háztartási rovattal kiegészítve.

• Az 1870-es évek eleje további meglepetéseket is tartogatott: a Vasárnapi Újság című népszerű családi lap 1873-ban létrehozott egy gyerekek számára készült mellékletet, a Kis Vasárnapi Újságot K. Beniczky Irma szerkesztésében. Azonban a lap csak két évet élt meg, hiszen színvonal alatti írásokat és képeket közöltek, ezenkívül a szerkesztő nem törekedett a fiatalság igényeinek kiszolgálására, sokszor nemes egyszerűséggel a "nagy lapból" emelt át komplett szövegeket.

Látható, hogy az 1870-es években a szerkesztők, gyerekirodalmi szerzők már többé-kevésbé eltalálták azt a hangot, amivel a gyermekeket érdemes megszólítani, és akadtak igen kiváló, hosszabb életű kiadványok (a közönség már válogathatott is a lapok között), de a magyar gyereksajtó történelmének aranykorát az 1880-as évek vége hozta el, mégpedig Az Én Újságom képében.

• Az Én Újságom először 1889-ben jelent meg Benedek Elek és Pósa Lajos szerkesztésében. A magyar gyermekirodalom két úttörőjéről, óriásáról van szó: míg Pósa bácsi a gyermekköltészetet igyekezett megteremteni/megreformálni, addig Elek apa/apó a próza műnemében alkotott. A képes hetilapot a Singer és Wolfner Kiadó indította el (Singer Sándor, Wolfner József), akik a magyar gyermekirodalom fellendítését tűzték ki célul. A nagy nevek persze még több nagy nevet bevonzottak (Jókai Mór, Gárdonyi Géza, Krúdy Gyula, Bródy Sándor, Sebők Zsigmond, Herman Ottó, stb.), így az általuk írt színvonalas szövegek rögtön sikeressé és hosszú életűvé tették a lapot: 1944-ig működött. Például Móra Ferenc Csili-Csala-Csalavári Csalavér című meseregénye és Sebők Zsigmond Mackó úrról szóló történetei is itt jelentek meg folytatásokban.
• 1886-ban egy kevésbé kiterjedt hálózattal rendelkező, de a mi szempontunkból annál fontosabb lap látott napvilágot: az 1917-is fennálló Őrangyal. Ekkorra már az egyház is felismerte a gyerekirodalomban rejlő lehetőségeket: a keresztény (katolikus) szellemiségű szövegeken keresztül igyekeztek hitbuzgó és erkölcsös fiatalságot nevelni.

Az 1890-es években szintén fontos sajtópiaci folyamatok zajlottak: a Pesti Napló szerkesztői felismerték annak lehetőségét (szükségességét?), hogy a napilap hasábjain külön rovatban is megjelenhessen a gyermekeknek szóló irodalom.

• A Gyermekszobának, majd Gyermekszoba, Gyermekvilág címet viselő rovat minden vasárnap 1,5-2 oldalnyi terjedelemben szólt a gyerekvilághoz főleg meséken, elbeszéléseken keresztül. Ez egy win-win szituáció volt: a papa képbe került az adott politikai eseményekkel, a mama a bulvártörténésekkel, a gyerek pedig megkapta az aznapi meseadagját. A tömegmédiában megjelenő gyerekirodalommal mindenki találkozott nemre, életkorra, vagyoni és társadalmi helyzetre tekintet nélkül, vagyis a gyerekirodalom történetében 1893 (a rovat indulásának éve) egy fontos mérföldkő.

• 1894-ben indult el Tutsek Anna szerkesztésében a Magyar Lányok, amely a polgári értelmiségi körök lányainak szánt a Singer és Wolfner Kiadó. A hétről hétre megjelenő ifjúsági lap keresztény, erkölcsnemesítő szándéka ellenére sikeres volt a lányok körében, hiszen a hasznos praktikákat tanító rovatok mellett tanácsadó, illemtani, háztartástani és fejtörő rovattal is jelentkeztek a minőségi szépirodalmi tartalmak mellett.

A századfordulón további fontos sajtótermékeket dobtak piacra:

• A Zászlónk című képes ifjúsági havilap 1902-1948-ig működött a Regnum Marianum Egyesület kiadásában. A kamaszfiúknak szóló keresztény, hazafiasságra és erkölcsös életre nevelő kiadvány irodalmi anyagokat, ismeretterjesztőket és rejtvényeket tartalmazott a képek mellett.

• 1909-ben már egy olyan lap kerülhetett az ifjúság kezébe, mely igazi újságként nemcsak szórakoztatni, nevelni és tanítani, hanem tájékoztatni is akarta őket a világban zajló dolgokról. A Jó Pajtás című lapot Sebők Zsigmond szerkesztette 1925-ig. A lap szinte felnőttként kezelte a gyerekeket, ugyanis például az első világháború alatti haditudósításokat, dokumentumfotókat is leközölte cenzúra nélkül. 

Szépen látszik az a fejlődési ív, ami az 1840-es évek sajtótermékeitől kezdve egészen az 1920-30-as évekig húzható: az 1880-90-es években egyre inkább teret nyert a gyerekirodalom, megváltoztak funkciói és céljai, a lapok elemzése pedig rámutat a gyermekszemlélet folyamatos alakulására (azaz "ahány lap, annyiféle gyerekkép")

Szerző: Vojnics-Rogics Réka

Irodalom: Kocsy Anikó, Forgó bácsi, Benedek apó meg a többiek, Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, 2002/3.